Főoldal Kadarkút honlapja

Felnőttképzés

id. Kapoli Antal
id. Kapoli Anta (1867-1957)
id. Kapoli Antal képe

Idősebb Kapoli Antal 1867-ben született Gyalán. Anyja, Bognár Mária juhászcsaládból származott. Apja Kapoli Imre juhász, elhunyt, mikor Antal 8 éves volt. 12 éves korától kisbujtár, kospásztor, majd anyabirkás Gyalán. 63 éves koráig űzte ezt a mesterséget, többek között Homokszentgyörgyön, Lapiscser-pusztán, és Kopaszhegyen. A pásztorságot szerette, kötelességének érezte. Gyerekkorában nem osztozhatott a faluban élő gyerekek játékaiban, talán épp ezért kezdett el faragni. Tanítómestere nem volt, a faragás tudományát autodidakta módon sajátította el.
19 éves korában meghalt édesanyja, így teljes árvaságra jutott. 22 éves korában megnősült. Ebből a házasságából három gyermeke született, de sajnos fiatalon megözvegyült. Második feleségétől két gyermeke született, így összesen már hét embert kellett eltartania. Ekkor kezdett el hivatásszerűen faragni a pásztorkodás mellett. Anyagi helyzetük lassan jobbra fordult, a megélhetésen kívül lassan félre is tudtak tenni, de az első világháború mindenüket elvitte.
1926-ban második felségét is elveszítette, kisebbik lányával, és vejével maradt. 1930-ban, 51 év után felhagyott a juhászkodással. Ekkor teljesült ugyanis régi vágya: a megtakarított pénzükből négy hold földet tudtak vásárolni. Ettől kezdve már csak a faragásnak élt.
Kapoli két kitüntetést is kapott: 1954-ben a "Népművészet mestere" címet, 1956-ban pedig Kossuth-díjas népművész lett. 1957-ben, 90 éves korában halt meg.

Kapoli művészetének kezdete az 1880-as évek elejére tehető. Díszítő jegyei - bár egyediek - teljesen beleillenek a dunántúli motívumkincsbe és ezen belül is a somogyi motívumvilágba. A faragás művészetét nem tanulta, azt magában alakította ki. Sokszor változtatta lakóhelyét, vándorlásai során egész Somogyban látta a kortársak és az elődök által készített faragásokat. Fatárgyain a domború faragást és a karcolást alkalmazta színezéssel. Legrégebbi ismert faragásai egy bot és egy fiókos borotválkozó tükör. Mindkettő szignált és 1893-ban készült. Ekkor megközelítőleg már 10 éves gyakorlata volt.
Kapoli leggyakrabban alkalmazott motívumkincsei: emberek, állatok, növények és a régi címer. A Néprajzi Múzeum több faragását is őrzi. Leggyakoribb emberfigurái: juhász kampóval és tarisznyával, betyár gatyában puskával, vadász szűk nadrágban puskával, nő virággal és/vagy kosárral. Az állatok közül leginkább a vadon élőket szerette ábrázolni. Érdekes, hogy juhász létére ritkán karcolt vagy faragott kost és birkát. Növényi díszítőelemei a virágok, levélindák, tölgyfák, makkok.
Leggyakrabban botokat, gyufatartókat, só és paprikatartótokot, furulyákat, kürtöket, dobozokat és bútorokat faragott.